The Request by Jewish Community of Sombor to the Noble City Council to prevent the irregularities and unauthorized actions on their property

Идентификатор	D_0077:721/1872
Наслов	The Request by Jewish Community of Sombor to the Noble City Council to prevent the irregularities and unauthorized actions on their property
Тема	Jewish community of Sombor, Request, Property, Honorable Captaincy, Rozália Eibach, Mihály Gerencsér, Károly Gfeller, Noble City Council of Sombor, Honorable Captaincy, Irregularities, Prevention
Опис	In the humble request, The head of the Jewish community in Sombor, represented by Moritz Bachrach and Weidinger Zsigmond first gives thorough report regarding their property issues. After that, they humbly request the Noble City Council of Sombor to prevent irregularities or any further unauthorized actions on their property.
Стваралац	Moritz Bachrach and Weidinger Zsigmond, Jewish Community of Sombor
Издавач	Historical archive Sombor
Доприносилац	Moritz Bachrach and Weidinger Zsigmond, Jewish Community of Sombor; The Noble City Council of Sombor
Датум	November 24th 1870-31st December, 1871; 1872
Тип	Text; Request
Језик	Hungarian and Serbian
Место	Free Royal City of Sombor, 1870-1872
Права	This material has been digitized to expand access while protecting the materials from degradation through physical handling. Access to the digitized material will be granted to all interested parties. The physical copy of the document is available at the Historical Archive Sombor. In the case of citation or use, please state the origin of the material (Istorijski arhiv Sombor / Historical Archives Sombor).

Преузмите документ

Оригинал	Превод
721/1872 Tekintetes városi Tanács! A helybeli izraelita hitközség emberi emlékezetet tulhaladó idő óta bir templomi épületében egy kőfürdőt, mely vallásos célokra van szánva. Ezen épület szomszédságában egy bizonyos Eibach Rozália nevű özvegy asszonyság bír házat, melynek a község fundusával határos fala a háztetőnek felette elhanyagolt volta s a folytonos esőzés következtében összeomlással fenyeget. Bár a fal káros voltának épen csak e hézagteljes rossz háztető az oka, a nevezett asszonyságnak valahogyan az jutott eszébe, ezért a fennemlített fürdőt okolni, bár azt általunk magán uton eszközlött megvizsgálás nyomán szakférfiak határozottan oda nyilatkoztak, miszerint a fürdő eme fallal semmi viszonzatban nincsen. Mindazonáltal a városi tekintetes kapitányság a nevezett asszonyság egyoldalú feljelentésére a község elöljáróit néhány héttel azelőtt maga elé idézte és szigorú rendelést lőn, miszerint a község eme fürdőhez záras határidő alatt oldalvermet ásattasson. Ámbár ezen intézkedésre – az ügy egészen magánjogi lévén – a tek. kapitányság illetékes nem volt, s ámbár egy sarkalatos jogelv szerint kiki tulajdonával szabadon rendelkezhetik s azt tetszése szerint használhatja, még akkor is ha belőle a szomszéd telek tulajdonosának kár támadna, a tettes kapitányságnak illetéktelenül hozott fentisztelt rendelete jogi szempontból is helytelen volt, s ámbár – mint már fenebb említök, az érintett szomszédbeli panasznak nincs is igaz alapja, az alulírott községi előljáróság mégis hogy a további vesződést a az azzal járó kellemetlenségeket kikerülje, ezen rendeletnek eleget teendő megbízást adott Gfeller Károly helybeli építész úrnak, miszerint a kérdéses vermet készítse el. Azonban egyrészt az arra szükségelt téglák oly rövid idő alatt megkaphatok nem voltak, másrészt pedig mivel a szakadatlan esőzések következtében alig két lábnyi ásatás után földalatti víz buggyan fel, ezen veremnek a város határidő alatti elkészítése teljes lehetetlen volt. Kitűnik ezekből, miszerint az alulírott előljáróság békesség kedvéért kész volt magát a tekintetes kapitányság szigorú maghagyásának alávetni, hogy azonban a kapott rendeletnek eleget tenni legjobb akarata mellett sem volt képes, a tek. kapitányságnak ismételt felszólításai után sem. Ily körülmények közt, ha netán a tettes kapitányság tisztelve érezte magát az elősorolt nehézségeknek hitelt nem adni s határozatát hivatalosan végrehajtani, ezt a dolog állásának megfelelőleg, olyképp kellett volna foganatosítania, hogy a község költségén ily vermet hivatalból készítetten. Azonban a végrehajtás ezen egyedül helyes s egyedül lehetséges módjának mellőzésével a tekintetes kapitányság e hó 10-én a fürdőt egyszerre csak karhatalommal becsukatta. Ha már a többször panaszolt kapitányi rendelet illetéktelenül volt hozva, úgy azon mód a mint az végrehajtva lőn, csak zsarnoki önkény kifolyásának mondható, melyért a tettes kapitányság szigorú felelősségre vonandó. Mert ha az országos alaptörvények szerint az egyes személyeket sem szabad vallása gyakorlásában háborgatni, annál kevésbé szabad ezt egy egész község irányában tenni. Ezt pedig tette a tettes kapitányság midőn egy vallásos célra szolgáló s községi tulajdont képző fürdőt illetéktelenül és karhatalommal becsukat s a hívőktől ennek használatát elvonja, nem is említve azt, miszerint emelette által a tettes kapitányság a községnek tetemes anyagi kárt is okozott. Ámbátor a helyettes kapitány tekintetes Gerencsér Mihály úr (...) folytán a becsukott fűrdőt ugyan ismét kinyittatta, tekintve azonban, hogy ugyanő ama ritka müveltségről tanuskodó szavakkal, miszerint: „Ha a gödör két hét alatt készen nem lesz, majd másképpen bánok én magukkal” – mintha csak rabokkal vagy pandurjaival beszélt volna a tekintetes kapitány úr! – még nagyobb bajjal fenyeget, kényszerítve érezzük magunkat a kapitány ezen egész intézkedése s a személyeink iránt tanusított nyers modora ellen a legerélyesebben tiltakozva, ez ügyünket a tekintetes tanács elé vinni s azon alázatos kérelmünknek kifejezést adni. Miszerint mindenekelőtt a kérdéses fürdőnek és háznak megszemlélése és a kettő közti viszonzatnak kiderítése végett egy szakértő bizottságot kiküldeni, egyelőre pedig a tekintetes kapitányság neheztelt eddigi intézkedéseit megsemmisítve, ezt oda utasítani méltóztassék, hogy hivatalos teendőiben és eljárásában hatásköreinek határain túl ne terjeszkedjék. Mély tisztelettel maradunk alázatos szolgái Moritz Bachrach ... Weidinger Zsigmond ... 2994 var. kapetaniji na objašnjenje izdaje se sa sednice magistratske u Somboru 31. decembra 1831. održane. Izdao: Stevan Stijšić z. vel. beležnika 299/kap pr. 3013 1871 24. novemb. 1870 Zombor sz. kir. város tekintetes Tanácsához Folyamodványa a zombori izr. hitközség elöljáróinak a tekintetes városi kapitányság bent neheztelt jogosulatlan intézkedésének megváltoztatása a további tulkapások elleni orvoslás iránt	721/1872 Časno gradsko veće! Lokalna jevrejska zajednica je od davnina imala kameni bazen u zgradi hrama koja je posvećena verskim svrhama. Pored ove zgrade kuću poseduje izvesna udovica Rozalija Ajbah, za čiji se zid koji se graniči sa temeljem (jevrejske) opštine zbog zanemarenog krova i usled neprekidnih padavina, preti opasnost da se sruši. Iako je razlog za štetni zid bio samo ovaj oštećen krov, imenovana gospođa se nekako dosetila da okrivi gore spomenuti bazen, mada su stručnjaci nakon pregleda koji smo mi sami tražili, odlučno izjavili da bazen nema nikakve veze sa ovim zidom. Ipak, časna kapetanija grada je, nakon jednostrane prijave imenovane gospođe, pozvala poglavarstvo opštine pre nekoliko nedelja, izdala je strogu naredbu po kojoj opština u određenom roku mora iskopati šanac pored ovog bazena. Međutim, na ovu meru – pošto je stvar privatne prirode – časna kapetanija nije bila nadležna i iako po glavnom načelu zakona svako svoju imovinu može slobodno koristiti prema vlastitom rukovođenju, čak iako bi to prouzrokovalo štetu vlasniku susedne parcele, gore spomenuta nezakonita uredba kapetanije je takođe bila i pravno netačna, i iako – kako smo već gore napomenuli, ne postoji istinska osnova za žalbu dotične komšinice, dole potpisano opštinsko poglavarstvo, kako bi izbeglo dalje neprijatnosti, je angažovalo lokalnog arhitektu Karla Gfelera da napravi spomenuti šanac. Ali pošto se, s jedne strane, cigle za tako kratko vreme nisu mogle nabaviti, a sa druge strane, jer je zbog neprestane kiše podzemna voda šiknula nakon samo dve stope kopanja, bilo je potpuno nemoguće iskopati ovaj šanac u gradskom roku. Iz ovih stvari je jasno, da je dolepotpisano poglavarstvo bilo spremno, radi mira, da se povinuje strogoj naredbi časne kapetanije, ali da se nije mogla pridržavati datoj uredbi i pored najbolje volje, ni posle ponovljenih poziva kapetanije. U takvim okolnostima, u slučaju da se časna kapetanija osećala počastvovanom (prozvanom) da ne prizna navedene teškoće i da se njena odluka neće zvanično izvršiti, to je trebalo učiniti u skladu sa okolnostima slučaja, praveći takav šanac po službenoj dužnosti o trošku opštine. Međutim, zanemarivši ovaj jedini pravi i jedini mogući način izvršenja, časna kapetanija je po uredbi 10. ovog meseca zatvorila bazen. Ako je kapetanova uredba, na koju smo se više puta žalili, već bila usvojena bez odobrenja, a takođe se i tako i sprovela, način na koji se ona sprovodi mogla bi se nazvati samo kao rezultat tiranske proizvoljnosti, za koju je kapetanija odgovorna. Jer ako prema državnim ustavnim zakonima nije dozvoljeno da se pojedinci ometaju u praktikovanju svoje religije, još manje im je to dozvoljeno da urade u pravcu čitave (jevrejske) opštine. A to je učinila dotična kapetanija kada je neovlašćeno zatvorila bazen koja je služila u verske svrhe i koja je vlasništvo opštine, i tako uskratilo njeno korišćenje od strane vernika, a da ne spominjemo da je dotična kapetanija nanela i značajnu materijalnu štetu opštini. Međutim, mada je po naredbi zamenika kapetana časnog gospodina Mihalja Gerenčera bazen ponovo otvoren, ali s obzirom da je to učinio sa rečima koje svedoče da je on retko obrazovan (čovek): „Ako šanac ne bude gotov za dve nedelje, drugačije ću ja postupti sa vama!“ – kao da je časni kapetan razgovarao sa svojim robovima ili pandurima! – preti nam još više problema, osećamo se primoranima da najoštrije protestvujemo protiv ove mere kapetana i njegovog grubog manira prema nama, da svoj slučaj iznesemo pred časno veće i iznesemo našu poniznu molbu. Po tome bi se najpre trebala poslati stručna komisija za pregled bazena i kuće i odnose između njih dvoje, a za sada bi se trebale poništiti dosadašnje mere časne kapetanije, i izvolite ih uputiti, da ne prelaze granice svojih ovlašćenja u svojim službenim dužnostima i postupcima. Ostajemo sa dubokim poštovanjem Vaše ponizne sluge Moric Bahrah ... Žigmond Vajdinger ... 2994. 2994 var. kapetaniji na objašnjenje izdaje se sa sednice magistratske u Somboru 31. decembra 1831. održane. Izdao: Stevan Stijšić z. vel. beležnika 299/kap pr. 3013 1871 24. novemb. 1870. Zahtev poglavara jevrejske opštine u Somboru Plemenitom gradskom veću sl. kr. grada Sombora Radi promene neovlašćenog delovanja plemenite gradske kapetanije i radi sprečavanja daljih nepravilnosti.

Оригинал

Превод

721/1872
Tekintetes városi Tanács!
A helybeli izraelita hitközség emberi emlékezetet tulhaladó idő óta bir templomi épületében egy kőfürdőt, mely vallásos célokra van szánva.
Ezen épület szomszédságában egy bizonyos Eibach Rozália nevű özvegy asszonyság bír házat, melynek a község fundusával határos fala a háztetőnek felette elhanyagolt volta s a folytonos esőzés következtében összeomlással fenyeget. Bár a fal káros voltának épen csak e hézagteljes rossz háztető az oka, a nevezett asszonyságnak valahogyan az jutott eszébe, ezért a fennemlített fürdőt okolni, bár azt általunk magán uton eszközlött megvizsgálás nyomán szakférfiak határozottan oda nyilatkoztak, miszerint a fürdő eme fallal semmi viszonzatban nincsen.
Mindazonáltal a városi tekintetes kapitányság a nevezett asszonyság egyoldalú feljelentésére a község elöljáróit néhány héttel azelőtt maga elé idézte és szigorú rendelést lőn, miszerint a község eme fürdőhez záras határidő alatt oldalvermet ásattasson.
Ámbár ezen intézkedésre – az ügy egészen magánjogi lévén – a tek. kapitányság illetékes nem volt, s ámbár egy sarkalatos jogelv szerint kiki tulajdonával szabadon rendelkezhetik s azt tetszése szerint használhatja, még akkor is ha belőle a szomszéd telek tulajdonosának kár támadna, a tettes kapitányságnak illetéktelenül hozott fentisztelt rendelete jogi szempontból is helytelen volt, s ámbár – mint már fenebb említök, az érintett szomszédbeli panasznak nincs is igaz alapja, az alulírott községi előljáróság mégis hogy a további vesződést a az azzal járó kellemetlenségeket kikerülje, ezen rendeletnek eleget teendő megbízást adott Gfeller Károly helybeli építész úrnak, miszerint a kérdéses vermet készítse el. Azonban egyrészt az arra szükségelt téglák oly rövid idő alatt megkaphatok nem voltak, másrészt pedig mivel a szakadatlan esőzések következtében alig két lábnyi ásatás után földalatti víz buggyan fel, ezen veremnek a város határidő alatti elkészítése teljes lehetetlen volt.
Kitűnik ezekből, miszerint az alulírott előljáróság békesség kedvéért kész volt magát a tekintetes kapitányság szigorú maghagyásának alávetni, hogy azonban a kapott rendeletnek eleget tenni legjobb akarata mellett sem volt képes, a tek. kapitányságnak ismételt felszólításai után sem. Ily körülmények közt, ha netán a tettes kapitányság tisztelve érezte magát az elősorolt nehézségeknek hitelt nem adni s határozatát hivatalosan végrehajtani, ezt a dolog állásának megfelelőleg, olyképp kellett volna foganatosítania, hogy a község költségén ily vermet hivatalból készítetten. Azonban a végrehajtás ezen egyedül helyes s egyedül lehetséges módjának mellőzésével a tekintetes kapitányság e hó 10-én a fürdőt egyszerre csak karhatalommal becsukatta.
Ha már a többször panaszolt kapitányi rendelet illetéktelenül volt hozva, úgy azon mód a mint az végrehajtva lőn, csak zsarnoki önkény kifolyásának mondható, melyért a tettes kapitányság szigorú felelősségre vonandó. Mert ha az országos alaptörvények szerint az egyes személyeket sem szabad vallása gyakorlásában háborgatni, annál kevésbé szabad ezt egy egész község irányában tenni. Ezt pedig tette a tettes kapitányság midőn egy vallásos célra szolgáló s községi tulajdont képző fürdőt illetéktelenül és karhatalommal becsukat s a hívőktől ennek használatát elvonja, nem is említve azt, miszerint emelette által a tettes kapitányság a községnek tetemes anyagi kárt is okozott.
Ámbátor a helyettes kapitány tekintetes Gerencsér Mihály úr (...) folytán a becsukott fűrdőt ugyan ismét kinyittatta, tekintve azonban, hogy ugyanő ama ritka müveltségről tanuskodó szavakkal, miszerint: „Ha a gödör két hét alatt készen nem lesz, majd másképpen bánok én magukkal” – mintha csak rabokkal vagy pandurjaival beszélt volna a tekintetes kapitány úr! – még nagyobb bajjal fenyeget, kényszerítve érezzük magunkat a kapitány ezen egész intézkedése s a személyeink iránt tanusított nyers modora ellen a legerélyesebben tiltakozva, ez ügyünket a tekintetes tanács elé vinni s azon alázatos kérelmünknek kifejezést adni.
Miszerint mindenekelőtt a kérdéses fürdőnek és háznak megszemlélése és a kettő közti viszonzatnak kiderítése végett egy szakértő bizottságot kiküldeni, egyelőre pedig a tekintetes kapitányság neheztelt eddigi intézkedéseit megsemmisítve, ezt oda utasítani méltóztassék, hogy hivatalos teendőiben és eljárásában hatásköreinek határain túl ne terjeszkedjék.
Mély tisztelettel maradunk
alázatos szolgái
Moritz Bachrach
...
Weidinger Zsigmond
...

2994
var. kapetaniji na objašnjenje izdaje se sa sednice magistratske u Somboru 31. decembra 1831. održane.
Izdao:
Stevan Stijšić
z. vel. beležnika
299/kap pr. 3013 1871

24. novemb. 1870
Zombor sz. kir. város tekintetes Tanácsához
Folyamodványa
a zombori izr. hitközség elöljáróinak
a tekintetes városi kapitányság bent neheztelt jogosulatlan intézkedésének megváltoztatása a további tulkapások elleni orvoslás iránt

721/1872
Časno gradsko veće!
Lokalna jevrejska zajednica je od davnina imala kameni bazen u zgradi hrama koja je posvećena verskim svrhama.
Pored ove zgrade kuću poseduje izvesna udovica Rozalija Ajbah, za čiji se zid koji se graniči sa temeljem (jevrejske) opštine zbog zanemarenog krova i usled neprekidnih padavina, preti opasnost da se sruši. Iako je razlog za štetni zid bio samo ovaj oštećen krov, imenovana gospođa se nekako dosetila da okrivi gore spomenuti bazen, mada su stručnjaci nakon pregleda koji smo mi sami tražili, odlučno izjavili da bazen nema nikakve veze sa ovim zidom.
Ipak, časna kapetanija grada je, nakon jednostrane prijave imenovane gospođe, pozvala poglavarstvo opštine pre nekoliko nedelja, izdala je strogu naredbu po kojoj opština u određenom roku mora iskopati šanac pored ovog bazena.
Međutim, na ovu meru – pošto je stvar privatne prirode – časna kapetanija nije bila nadležna i iako po glavnom načelu zakona svako svoju imovinu može slobodno koristiti prema vlastitom rukovođenju, čak iako bi to prouzrokovalo štetu vlasniku susedne parcele, gore spomenuta nezakonita uredba kapetanije je takođe bila i pravno netačna, i iako – kako smo već gore napomenuli, ne postoji istinska osnova za žalbu dotične komšinice, dole potpisano opštinsko poglavarstvo, kako bi izbeglo dalje neprijatnosti, je angažovalo lokalnog arhitektu Karla Gfelera da napravi spomenuti šanac. Ali pošto se, s jedne strane, cigle za tako kratko vreme nisu mogle nabaviti, a sa druge strane, jer je zbog neprestane kiše podzemna voda šiknula nakon samo dve stope kopanja, bilo je potpuno nemoguće iskopati ovaj šanac u gradskom roku. Iz ovih stvari je jasno, da je dolepotpisano poglavarstvo bilo spremno, radi mira, da se povinuje strogoj naredbi časne kapetanije, ali da se nije mogla pridržavati datoj uredbi i pored najbolje volje, ni posle ponovljenih poziva kapetanije. U takvim okolnostima, u slučaju da se časna kapetanija osećala počastvovanom (prozvanom) da ne prizna navedene teškoće i da se njena odluka neće zvanično izvršiti, to je trebalo učiniti u skladu sa okolnostima slučaja, praveći takav šanac po službenoj dužnosti o trošku opštine. Međutim, zanemarivši ovaj jedini pravi i jedini mogući način izvršenja, časna kapetanija je po uredbi 10. ovog meseca zatvorila bazen.
Ako je kapetanova uredba, na koju smo se više puta žalili, već bila usvojena bez odobrenja, a takođe se i tako i sprovela, način na koji se ona sprovodi mogla bi se nazvati samo kao rezultat tiranske proizvoljnosti, za koju je kapetanija odgovorna. Jer ako prema državnim ustavnim zakonima nije dozvoljeno da se pojedinci ometaju u praktikovanju svoje religije, još manje im je to dozvoljeno da urade u pravcu čitave (jevrejske) opštine. A to je učinila dotična kapetanija kada je neovlašćeno zatvorila bazen koja je služila u verske svrhe i koja je vlasništvo opštine, i tako uskratilo njeno korišćenje od strane vernika, a da ne spominjemo da je dotična kapetanija nanela i značajnu materijalnu štetu opštini.
Međutim, mada je po naredbi zamenika kapetana časnog gospodina Mihalja Gerenčera bazen ponovo otvoren, ali s obzirom da je to učinio sa rečima koje svedoče da je on retko obrazovan (čovek): „Ako šanac ne bude gotov za dve nedelje, drugačije ću ja postupti sa vama!“ – kao da je časni kapetan razgovarao sa svojim robovima ili pandurima! – preti nam još više problema, osećamo se primoranima da najoštrije protestvujemo protiv ove mere kapetana i njegovog grubog manira prema nama, da svoj slučaj iznesemo pred časno veće i iznesemo našu poniznu molbu.
Po tome bi se najpre trebala poslati stručna komisija za pregled bazena i kuće i odnose između njih dvoje, a za sada bi se trebale poništiti dosadašnje mere časne kapetanije, i izvolite ih uputiti, da ne prelaze granice svojih ovlašćenja u svojim službenim dužnostima i postupcima.
Ostajemo sa dubokim poštovanjem
Vaše ponizne sluge
Moric Bahrah
...
Žigmond Vajdinger
...

2994.

2994
var. kapetaniji na objašnjenje izdaje se sa sednice magistratske u Somboru 31. decembra 1831. održane.
Izdao:
Stevan Stijšić
z. vel. beležnika
299/kap pr. 3013 1871

24. novemb. 1870.
Zahtev
poglavara jevrejske opštine u Somboru
Plemenitom gradskom veću sl. kr. grada Sombora
Radi promene neovlašćenog delovanja plemenite gradske kapetanije i radi sprečavanja daljih nepravilnosti.